Sok szülő akkor döbben rá, mekkora probléma az, ha a gyerek nem szeret olvasni, illetve nehezen érti amit olvas, amikor ez már a tanulmányi eredményein is látszik. Mert az a gyermek, aki nehezen érti az írott szót, nehezebben veszi az olyan akadályokat, amikor hosszabb összefüggő ismereteket kell megérteni, megtanulni és a saját szavaival elmondani. Ha a szókincse is szűk, akkor további problémát jelent, hogy előbb meg kell ismernie a szavak jelentését, mielőtt megérthetné és megtanulhaná az ilyen, ismeretközlő típusú leckéket.
Sok szülő ilyenkor arra gondol, milyen jó is lenne egy varázspálca, amellyel elég egyet suintani, és a gyermekből egy csapásra „olvasó gyermek” válna. “Olvasó gyermek”, aki jól tanul, szabad idejében is szeret olvasni, egyébként is művelt, okos, mert nem csak az értelmi, hanem az érzelmi intelligenciája elég fejlett. Az „olvasó gyermek” nagyon hasznos a háznál, hiszen amíg olvas, addig sem kell rászólni, hogy ne a zenét bömböltesse… amíg olvas, addig sem kell aggódnunk, hogy céltalanul lődörög a parkban a társaival…. nem kell azon agyalnunk, hogyan szoktassuk le a „kütyüzésről”… Egyszóval az „olvasó gyermek” jól jön a családban.
Nos, a rossz hír az, hogy ilyen varázspálca nem létezik… Helyette nekünk kell gondoskodnunk róla, hogy gyermekeink megszeressék az olvasást. Természetesen nem az a megoldás, hogy naponta többször elismételjük a már iskolás gyermeknek, hogy „olvasni jó”, és „a könyv a legjobb barátod”. Erre a célra akár egy papagájt is alkalmazhatunk, az eredménnyel viszont nem leszünk megelégedve…
Az olvasóvá nevelést egészen kicsi, 2-3 éves korban el kell kezdeni. Ha a gyermek úgy cseperedik fel, hogy rendszeres olvasmány élményei vannak – nyilván ehhez felnőtt segítségére van szüksége, amíg nem tud olvasni –, akkor később is megmarad az az igény, hogy olvasson. Szokásává válik, hogy az olvasottakról gondolkodjon, beszélgessen másokkal.
Nagyon fontos, hogy mindig a gyermek életkorának megfelelő olvasmányt válasszunk. Nem elég, ha minden nap elolvasunk neki egy mesét, és ezzel le is tudjuk a “kötelességünket”.
A meseolvasás legyen élmény a gyermeknek! Hagyjuk, hogy a képek alapján az ismert mesét elmondja a saját szavaival. Ebből azt is lemérhetjük, hogy megértette-e a cselekményt vagy a mese mondanivalóját. Ha már sok közös olvasmány élményünk van, akkor egy-egy élethelyzetnél, megoldandó problémánál lehet beszélgetés indító az is, ha visszautalunk rá:
– Emlékszel, a múltkori mesében a főhős pont ezzel a problémával találta szemben magát. Tudod, hogyan oldotta meg?
Ha gyermekünknek éppen beilleszkedési problémái vannak, vagy attól tartunk, hogy kiközösítik a társai, akkor kereshetünk kimondottan ilyen témájú meséket. Olvassuk el együtt, beszélgessünk róluk. Ezzel is megoldást kínálunk a gyermeknek, hogy az életében felmerülő problémára megtalálja a megfelelő választ.
Az olvasóvá nevelés folyamata bizony hosszú. Kitartást, időt, energia befektetést igénylő feladat. Ha nem feladatként, hanem közös kalandként tekintünk erre a folyamatra, és felismerjük, hogy életre szóló kötődést jelenthetnek a közös olvasmány élmények, akkor bizony élvezhetjük is az olvasóvá nevelés folyamatát.
Legyen mesés napotok 🙂